MAEVIA

Alig virradt, amikor kopogtak a szobám ajtaján. Alig aludtam valamit. Az éjszaka lassan telt, az elmém újra és újra ugyanazokat a gondolatokat forgatta, míg az első fény el nem érte az erőd keskeny ablakait.

A kopogás megismétlődött.

Felálltam az ágy széléről, és az ajtóhoz léptem.

Amikor kinyitottam, Talia állt a túloldalon, összekulcsolt kézzel.

– Megérkezett a falkagyógyító – mondta halk