MAEVIA

Az ágyon ültem a pihenőszobában, miután Torin elment. A szoba csendes maradt, leszámítva a lámpás lángjának halk sercegését. A testem kimerült volt, de az álom elkerült.

A korábbi gyengeség még mindig ott bujkált az izmaimban. Tompa, múlni nem akaró feszültség ült a gyomromban. Minden próbálkozásom, hogy lehunyjam a szemem, másodpercek alatt kudarcot vallott.

Az erődítményben nem állt meg a