MAEVIA

Abban a pillanatban, hogy az udvarra léptem, megláttam Torint a fáklyafényben álló szökőkút mellett; magas alakját el sem lehetett téveszteni a mögötte húzódó kőfal előtt.

Azonnal megfordultam.

Eszem ágában sem volt beszélni vele.

– Maevia.

A hangja átszelte az udvart, még mielőtt elértem volna az épület bejáratát.

Ügyet sem vetettem rá, és megszaporáztam a lépteimet a belső folyosó felé.