MAEVIA

Nem sokkal napkelte után érkeztem meg a műhelyembe.

Alig aludtam. Az éjszaka nagy része azzal telt, hogy eltakarítottam a lakásomban maradt romokat: üvegszilánkokat söpörtem a padlóról, és összetört bútorokat hordtam halmokba a falak mentén. Mire végeztem, a lámpásból szinte teljesen kifogyott az olaj.

De a műhelynek ki kellett nyitnia. Mindig is a munka volt az egyetlen biztos pont az élet