MAEVIA

A köd a Krónika Rúnaműhely előtt még nem oszlott el, amikor felismertem a kapu mellett álló alakot.

„Dane?”

A név kicsúszott a számon, még mielőtt megállíthattam volna.

Előresiettem a kövezett gyalogúton, a meleg kenyeret és a tejes teát még mindig a kezemben tartva. Közelről azonnal feltűnt a tartása merevsége.

„Ilyen korán nem kellene itt lenned” – mondta Dane halkan.

Csak ekkor vettem és