MAEVIA

Az Emlékcsarnok néma volt, amikor Torin berántott magával. Hideg kő terült el a lábam alatt, a falak mentén pedig a hajdani Drakos alfák szobrai sorakoztak. A fáklyák egyenletesen égtek, a tér mégis nyomasztónak tetszett.

Torin csak akkor állt meg, amikor elértük a csarnok közepét. Csak ekkor engedte el a csuklómat. Abban a pillanatban, ahogy a szorítása meglazult, gondolkodás nélkül hátral