MAEVIA

Torin szinte azonnal mellém rogyott. Keze a csuklóm köré fonódott, arcára pánik ült ki.

– Maevia, hagyd abba! – kérlelt. – Vérzik a kezed.

Már alig hallottam őt. Figyelmemet teljesen lekötötte a szürke hamu, amely minden alkalommal egyre messzebbre terjedt a padlón, ahogy a hegyi szél betört a csarnokba.

– Sajnálom – folytatta Torin. – Az én hibám.

Ujjaim olyan szorosan zártak rá az éles da