MAEVIA

A kamrában síri csend honolt, miután a tenyerem Torin arcába csapódott. Csak a ziháló, nehézkes lélegzetvétele törte meg a köztünk lévő mozdulatlanságot.

A szája szegletét még mindig vér mocskolta a sérült társkötelék miatt. Az arcán szétterülő vörös nyom látszólag a legkevésbé sem számított neki.

Megbánás nélkül meredtem rá. Odabent már minden túlságosan összetört ahhoz, hogy bűntudatot ér