MAEVIA

Nem mozdultam, miután a kék szemű férfi belépett a szobámba; sérült csuklóm a takarón pihent, miközben a holdgyógyítók tiszteletteljesen meghajtották előtte a fejüket.

Anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna hozzájuk, csendben elhagyták a helyiséget, és bezárták maguk mögött az ajtót.

A hirtelen beállt csend jobban nyugtalanított, mint a testemben lüktető fájdalom. Volt benne valami meg