MAEVIA

Még jóval azután is a szobai lámpás mellett ültem, hogy a többiek már nyugtalan csendbe burkolóztak. Ujjaim szorosan markolták anyám levelét, mert ahogy újra és újra átolvastam, minden egyes sora egyre nehezebbé vált.

A papír szélei már megfakultak és megpuhultak az évek során. Ennek ellenére még mindig felismertem anyám gondos, sajátos kézírását.

„Maevia, ha ez a levél valaha is eljut hozz