MAEVIA

A léptek zaja még sokáig visszhangzott felettünk, miután az őrök már megálltak. A tömlöc falához lapultam, miközben igyekeztem lelassítani a lélegzetvételemet.

Clara kimerültnek látszott mellettem. Most még az is nehezére esett, hogy egyenesen üljön.

– Nem maradhatunk itt – suttogtam.

– Tudom – felelte gyengén.

A mögöttünk lévő alagút még mindig félig rejtve maradt a törmelék és a régi föld