Bent a temetőben.

Clara letérdelt a nagyapja sírköve elé, és óvatosan letette a virágot.

– Szia, nagypapa – simította le a poros felületet, arcára erőltetve egy halvány mosolyt. – Ez a csokor édeskevés bocsánatkérésnek, de remélem, meg tudsz bocsátani, amiért ilyen hosszú ideig nem látogattalak meg.

Milyen fájdalmas volt a felismerés, hogy legutóbb a temetésén járt itt.

– Annyira sajnálom, nagypap