Rákényszerítem magam, hogy vegyek még egy falatot a pirítósból, és gyötrelmes lassúsággal rágom a száraz kenyeret, csak hogy csináljak valamit. A csend a konyhában nehéz és fojtogató. Apám a kávésbögréje felé hajtja a fejét, de a szeme Caspianre tapad, és a perem fölül követi a fae minden apró rezdülését. Könyörtelen, pislogás nélküli pillantás ez, tele néma ellenségességgel.

Caspian a reggelijére