Gyorsan kihúzom a kezem Caspian szorításából, remélve, hogy apa nem vette észre, bár kétlem, hogy ekkora szerencsénk lenne. Odasietek apához, és átölelem a nyakát. Nem szoktam megölelni, amikor meglátogatom a munkahelyén, de most úgy érzem, ez a helyes lépés. Apa röviden viszonozza az ölelést, majd leengedi a karjait, hátralép egyet, és a vállamra teszi a kezét.

– Szia, kicsim, nem számítottam rá,