Vivian hajszálpontosan érkezik, ami igazi bizonyítéka annak, mennyire szeretett volna itt lenni, ugyanis MINDENHONNAN elkésik. Olyan viharos lendülettel vetődik a nyakamba egy ölelésre, hogy majdnem felbukom.

– Szia, Cass! – köszönt a megszokott lelkesedésével, majd felvont szemöldökkel Caspian és Zeph felé fordul. – Ti szoktatok ölelkezni? – kérdezi kitárt karral. Caspian ösztönösen mintha hátrál