Visszaérünk a házamhoz, és Vivian félúton a bejárati ajtó és az autója között habozik. A terv az volt, hogy hazamegy, ehelyett ott tétovázik.

– Akarod, hogy itt maradjak? – ajánlja fel. A francba, még annál is nyomorultabbul festhetek, mint gondoltam, ha Vivian ennyire nem hajlandó magamra hagyni. Vagy talán ő az, aki nem akar egyedül lenni. Azt mondja, dühös Zephre, és nem érte meg a fáradságot,