A következő két napot azzal töltöm, hogy úgy teszek, mintha pihennék. Veszek egy forró fürdőt, megnézek pár filmet, elmegyek párszor sétálni (SÉTÁLNI, nem kocogni!), még a szobámat is kitakarítom. Jó mókának vagy pihentetőnek kellett volna lennie, de nem az, mert csak búslakodom. Tudom, hogy duzzogok. A házam magányos és túlságosan csendes, még úgy is, hogy Vivian mindkét este átugrik vacsorázni.