Néhány másodpercig síri csend telepszik a szobára. Aztán Caspian fura, fuldokló hangot ad ki, Zephből pedig olyan harsány nevetés tör elő, hogy még a szárnyait is széttárja, amitől lebillen a kanapéról, és esetlenül a földre huppan a dívány és a dohányzóasztal közé. Tompa reccsenés hallatszik, ahogy a könyöke nekicsapódik az asztalnak, majd egy fájdalmas nyögés követi.

– Semmi bajom – szól fel Zep