Még a konyhából sem sikerül kijutnom. Vivian robogva végigviharzik a folyosón, a hangunk és az étel illata vezeti ide. Rám veti magát, és olyan szorosan ölel át, hogy alig kapok levegőt. Egy cseppet sem bánom, és ugyanolyan erővel ölelem vissza. A válla fölött látom, hogy Gideon sokkal lassabban, a heves lelkesedést mellőzve közeledik, bár ő is éppoly boldognak tűnik, hogy lát.

– Egyáltalán nem ÚG