Caspian odalopakodik, és letérdel az ágyam mellé. A szemembe néz, és felsóhajt. A sötétben nem igazán látom az arcát, de szerintem ő némileg jobban lát nálam. Jelen pillanatban ezt nem bánom; tulajdonképpen könnyebb úgy, hogy nem látom őt.

– Reméltem, hogy alszol – mondja halkan. Nem válaszolok, csak egy bizonytalan fél vállrándítással felelek. Nem akarom felébreszteni Viviant azzal, hogy túl soka