A szívem hevesen ver. Csuromvíz vagyok az izzadságtól, és ég a mellkasom a futástól. Nem tudom, milyen közel járnak mögöttem, és nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy hátraforduljak és megnézzem. Csak rohanok, amilyen gyorsan csak bírok, a világ leghosszabb folyosóján. Megbotlom, és arccal előre a durva szőnyegre zuhanok. Könnyek csorognak végig az arcomon, feltápászkodom, és újra futni kezdek. Sikíta