A könnyeim láthatóan pontosan azok, amire Winston számított. Habozás nélkül magához húz a leghatalmasabb mackóölelésébe, hagyja, hogy a vállába fúrjam az arcom, és eláztassam az ingét a könnyeimmel. Nem kéri, hogy beszéljek, és nem mondogatja, hogy minden rendben lesz. Egyszerűen csak hagyja, hogy kisírjam magam. Amikor végül elfogynak a könnyeim, elhúzódom tőle, és összekuporodom a kanapé sarkába