Mielőtt a józan eszem felülbírálhatná a döntést, érzem, hogy a szám formálni kezdi a szavakat, a nyelvem engedelmesen pergeti őket, szinte magam sem hiszem el, hogy kimondom: „Jól van” – egyezem bele. „Tedd, amit tenned kell.”

Hullámtörő hirtelen felém mozdul, egészen a legközelebbi szilárd tárgyig – a számítógépkonzolig – hátráltat. Alig egy méterrel mögöttem fekszik Simon, még mindig eszméletlen