A tengerpart végtelenül terül el előttem, a sötét homok sávja a megszelídíthetetlen tengerrel találkozik. Az égbolt mély, bársonyos feketeség, rajta csillagok pislákolnak, akár a távoli emlékek. Mély lélegzetet veszek, tüdőmet megtölti az óceáni levegő sós aromája.

Lehunyom a szemem, hagyom, hogy a hullámok zúgása átmossa a lelkemet, és ezen keresztül meghallok valami mást is – Surge párzási éneké