Megdermedek, ahogy a kilincs újra megmoccan; a szívem olyan hangosan ver a mellkasomban, hogy biztos vagyok benne, odakint is hallani. Az ösztöneim átveszik az irányítást, leguggolok, próbálva a lehető legkisebbre összehúzni magam. Surge azonban nem az a fajta, aki bujkál. Az ajtó felé indul, izmai megfeszülnek az erőszakos szándéktól.

– Nem – suttogom sürgetőn, és megragadom a karját. – Várj, ne!