Néhány órával később mély lélegzetet veszek a peron szélén állva, és lepillantok a Gránit tintakék mélységébe. A víz csalókán nyugodtnak tűnik, a felszín szinte túlságosan is mozdulatlan, de én jobban tudom. A békés homlokzat alatt veszedelmes áramlatok, éles sziklák és olyan lények labirintusa húzódik, amelyek mellett a lidércnyomások is szelídnek tűnnek.

Mellettem Simon a felszerelését igazgatja