A félelmem és a szorongásom elenyészik, a helyét mély, megmagyarázhatatlan lenyűgözöttség veszi át. Van valami Surge-ben, ami magához vonz, valami ősi és delejes. Gondolkodás nélkül odamászom hozzá, térdem a sziklás felületbe mélyed, miközben kinyújtom a kezem, és a tenyerembe veszem az arcát.

Megfeszül, a szeme gyanakvóan összeszűkül. – Mit...?

– Psszt – suttogom, félbeszakítva. – Kérlek, Surge.