Az álom lágyan és eleinte ismerősen fonódik körém. Újra gyermek vagyok, a Földközi-tenger partján állok, s míg a vizet bámulom, a napfény melegen simogatja a hátamat.

Mellettem pedig ott áll ő – a nagyanyám, Rosa, bár én mindig csak Nagyinak hívtam. Pontosan úgy néz ki, ahogyan az emlékeimben él: valószerűtlenül gyönyörű, azzal a kortalan arccal, amelyről képtelenség megmondani, hogy harmincöt vag