Villám hasít végig az ereimen, belülről kifelé ragyogva be engem. A világ megdermed, kivéve a körülöttem szikrázó elektromosságot, amely mindent éles kontúrba von. Csak Surge körvonalait látom, a szélein elmosódva, alakját kifehérítik a körülöttem cikázó fényívek.

A lélegzetem sekélyes, a szívem száguld, de aztán a semmiből egy hang vág át a sercegő statikusságon – hideg és közönyös.

– Mintha egye