„Ez magánterület.”

Megpördülök, a szívem a torkomba ugrik. A férfi a lépcső tetején áll, karját összefonja a mellkasa előtt. Magas és széles vállú, cserzett bőrrel és só-bors hajjal, ami csendes tekintélyt kölcsönöz neki.

Élésre vasalt lenvászon inget visel, amelyet khaki rövidnadrágba tűrt – az a fajta öltözék, amelyről lerí a laza jómód. Szúrós tekintete köztem és Surge között cikázik, elidőzik