Az út kimerítő. A mankóm ritmikusan koccan a kőpadlón, éles ellenpontot képezve a sínezett lábamból kisugárzó tompa sajgással.

A levegő most hűvösebb, áldott módon kevésbé fojtogató, mint az alsóbb barlangokban, ám a nyomasztó csend megmarad, csupán a víz távoli, elszórt csepegése vagy nehézkes lélegzetvételünk halk visszhangja töri meg. A falak fenyegetően közeliek, mintha a föld figyelne minket,