Kaelen hallgatott egy pillanatig. „Soha nem mondtad el, miről szólnak.”

„Dolgokról. És a tieid?”

„Szintén dolgokról. Köszönöm, hogy gondoskodtál rólam.”

„Mindig megteszem” – mondta Maeva, és érezte, ahogy Kaelen karja szorosabbra fonódik körülötte.

Maeva a férfi csupasz mellkasára tette a bal tenyerét, fülét a szíve fölé hajtotta, és lehunyta a szemét.

„Végre a karjaimban vagy, oda tartozol” – úgy