Kaelen még mindig aludt. Maeva hosszan nézte őt. Kivette a gyűrűt a zsebéből, és az éjjeliszekrényre tette.

*„Annyira, de annyira szeretlek”* – gondolta, miközben még egy utolsó pillantást vetett Kaelenre.

Levette az oldaltáskáját és a tőrét, az asztalra fektette őket, majd a ruhásszekrényhez lépett. Egy régi tarisznya hevert a sarokban, tetején a meleg kabátja és a köpenye. Maeva felkapta őket,