93. fejezet

A tömlöc bűzlött a félelemtől; úgy tapadt a levegőbe, mint a sűrű köd, fojtogatóan, elkerülhetetlenül. A hideg és nyirkos falak hordozták azoknak a néma sikolyait, akik kegyelemért könyörögtek, és nem kaptak semmit. Az egyetlen hang most Dante Valerio Blackridge lassú, kimért léptei voltak.

Úgy mozgott, mint egy kísértet, jelenléte tekintélyt parancsoló volt, aurája halálos. Cigaretta