Camilla szemszöge

– Angyalom!

Megkínzott, aggódó hangot hallottam a távolból; halvány volt, de sikerült áttörnie a sötétséget.

Egy lágy érintés az arcomon visszarántott a valóságba.

– Angyalom? – szólított meg újra az a halk hang.

Nagy nehezen kinyitottam a szemem; a vakító fény élesen mart a retinámba. Pislogtam néhányat, míg végül kitisztult előttem Dante aggodalomtól megviselt arca.

– Dante? –