– Mit bámulsz? – Jared követte a tekintetét, és a képernyőre nézett.

Valerie elkapta a szemét.

– Semmit. – „Csak remélni merem, hogy tévedtem.”

– Ha már itt tartunk, nem vagy egy kicsit nyugtalan, Főnök? – kérdezte Jared incselkedve.

Valerie az állát a kezére támasztva bánatosan sóhajtott.

– Dehogynem, de milyen választásom van? Mivel Declan itt van, mégsem hagyhatom csak úgy magára, hogy elmenjek