**VINCENZO**

Néztem, ahogy a vér kifut az arcából. Épp csak annyira húzódtam hátra, hogy lássam a kifejező vonásaira kiülő nyers pánikot.

– Huszonnégy órát mondtál! Még tizenkettő sem telt el – dadogta Camilla. A hangja éles volt, de az enyhe remegés elárulta a félelmét.

Megvontam a vállam, megigazítva az öltönyzakóm mandzsettáját. Hideg vigyor ült ki az arcomra.

*Megváltoztattam a véleményem. Per