**VINCENZO**

Megtorpant. A teste alig észrevehetően megremegett, és tudtam, hogy a félelemtől.

Amit viszont nem tudott, az az, hogy én a félelemből táplálkoztam. Magamba ittam, virultam tőle. Halk, éles nevetés szakadt ki belőlem; a hang még a saját fülemnek is reszelős volt. Összerándult – de nem futott tovább.

Érdekes.

– Fordulj meg!

Nem mozdult.

Persze hogy nem.

Soha az égvilágon nem hallgat rá