**VINCENZO**

Pontosan úgy tett, ahogy utasítottam: ott volt – kiterülve az ágyon, rám várva. Könyökére támaszkodva felemelkedett, ajka csábító mosolyra húzódott, miközben nyelve hegyével lassan végigsimította ajkai vonalát.

– Megengedtem, hogy megmozdulj? – A kuncogása az idegeimre ment; értelmetlen hang volt, ami csak arra szolgált, hogy felbosszantson. Sosem voltam oda a céltalan nevetgélésért,