CAMILLA

– Kérlek, csak engedj el – mondtam halkan, de szilárd hangon, még ha a szívem vadul kalapált is a bordáim mögött.

Ökölbe szorított kézzel álltam mellette, a körmeim mélyen a tenyerembe vájtak. Nem engedhettem meg magamnak, hogy lássa, mennyire sírni akarok.

Satuként markolta meg az államat; ujjai kegyetlen pontossággal mélyedtek a húsomba, és felrántották az arcomat az övéhez. Felnyüszítet