**CAMILLA**

Az éjszaka egy pontján a fejem a szék támlájának hanyatlott, és az álom végül lehúzott magával, mint egy lassú, kérlelhetetlen árapály.

A sötétség egészben nyelt el. Semmit sem láttam – csak éreztem. A hideget. A súlyt. A gerincemen felkúszó, jeges rémületet, mint egy egyre szoruló hurkot.

Aztán hirtelen egy durva kéz rántott meg hátulról, fullasztó csendbe taszítva.

– Psszt! Egy hango