**VINCENZO**

A csend elnyúlt, sűrűn és kényelmetlenül, csupán a folyosói óra halk, könyörtelen ketyegése és az ő halk, egyenetlen lélegzetvétele törte meg.

Az ágy túlsó szélén ült összekuporodva, térdeit szorosan a mellkasához húzva, a karjait köréjük fonva, mintha fizikai erővel próbálná egyben tartani magát.

A holdfény hidegen és ezüstösen áradt be a félig behúzott függönyökön át, éles vonalakat