**VINCENZO**

A háta tompa puffanással ért a falhoz, amely visszhangot vert a véremben.

Gondolkodás nélkül mozdultam – tiszta ösztön volt, nyers szükséglet.

Egyik pillanatban még a magánszféráról pampogott, a következőben a kezem már a csuklójára zárult, megpördítettem, és a testemmel a falhoz szegeztem.

Elakadt a lélegzete.

– Hé… hozzám ne érj – lehelte, de a tiltakozás erőtlen volt.

Nem hallgatta