**VINCENZO**

Magam után húzom, magunk mögött hagyva a táncteret.

A zene tompa lüktetéssé halkul, ahogy átlépünk a bársonykordonokon, majd be a mögötte lévő privát folyosóra – tompa fények, vastag szőnyeg, amely elnyeli a lépteinket, a távoli basszus még mindig úgy rezeg a falakban, mint egy szívverés, amely nem hajlandó elcsendesedni.

Megbotlik egyszer – az a nevetséges magassarkú beakad a futósző