**VINCENZO**

Lenézek az alvó feleségemre.

Camilla végre megnyugodott – az oldalára gömbölyödve fekszik felém fordulva, sötét szempillái legyezőként simulnak kipirult arcára, ajkai kissé elnyílnak a lassú, egyenletes lélegzetvételektől.

Meggyötörtnek tűnik. És lágynak.

Olyan békés, amilyennek soha nem engedi láttatni magát, amikor ébren van, és foggal-körömmel harcol ellenem.

Halkan felkacagok—

Gyű