**VINCENZO**

– Rendben – suttogja.

Egyetlen szó.

Egyetlen lélegzetvétel.

És elég ahhoz, hogy elpattanjon az utolsó szál is, amibe még kapaszkodtam.

Nem gondolkodom.

Csak mozdulok.

A kezem ráfeszül a csípőjére – keményen, birtoklóan –, és egyetlen brutális mozdulattal felemelem a földről.

A lábai azonnal a derekam köré fonódnak, a combjai szorosan záródnak, mintha attól félne, hogy leejtem.

Mintha