**Vincenzo**

Még mindig kapkodom a levegőt – a mellkasom zihál, a bőröm csúszós az izzadságtól –, amikor újra lenézek rá.

Camilla úgy hever alattam elterülve, mint egy leigázott istennő: a torkától a combjáig kipirulva, a haja vad, sötét glóriaként terül szét a lepedőn, ajkai duzzadtak, és lágy, kimerült zihálásokra nyílnak szét.

A gecim sűrű, fehér csíkjai nehéz, csillogó vonalakban húzódnak végi