VALERIA SZEMSZÖGE

Képtelen voltam szembenézni a saját hálószobám kongó ürességével, így az egész éjszakát Lucas takarói alá bújva töltöttem. A szoba fájdalmasan emlékeztetett hirtelen jött hiányára, ám arcomat a párnáiba fúrni jelentette az egyetlen szikrányi vigaszt a néma házban. Órákig feküdtem a sötétben, magamba szívva a kakaó és a fenyő megmaradt illatát, hagyva, hogy az ismerős aroma lehorg