VALERIA SZEMSZÖGE

Az edzőterem óráján a számok már rég értelmetlen pacákká mosódtak össze. Órák teltek el? Percek? Az idő nem számított – csak az izmaim égető fájdalma, a sajgó bütykeim, és a tüdőm, ami levegőért üvöltött, de alig kapott.

Minden egyenes ütésben ott volt Daphne gúnyos vigyora: „Nem éred meg a fáradságot.”

Minden horogban ott lüktetett Gael mérge: „Sosem számítottál.”

Keményebben üt