VALERIA SZEMSZÖGE

Amikor hazaértem, a nappali padlójára dobtam a bevásárlószatyrokat, és belesüppedtem a kanapéba. Az izmaimban lüktető fáradtság semmi sem volt a mellkasomban sajgó tompa fájdalomhoz képest.

Üres tekintettel bámultam a mennyezetet, a nyelvemen még mindig ott kísértett a futó találkozás kesernyés utóíze.

Mélyet lélegeztem, majd az orromon át fújtam ki a levegőt. Nem fogom hagyni, h